Fotó: Lakos Gábor

Kisgyermekes anyukaként nincs az a segítség, ami ne jönne jól. Az Otthon Segítünk Alapítvány a kisgyermeke(ke)t gondozó anyákért jött létre. Ma már tizenegy megyében – Budapesten majdnem minden kerületben – elérhető az „anyuka-segítő”, önkéntesekkel dolgozó szervezet. A 2001 óta működő, országos „szolgálat” igyekszik enyhíteni azon a testi-lelki fáradságon, amely a mamivá válással jár.

„Jól jönne még két kéz?” – hangzik az alapítvány szlogenje. Az Otthon Segítünk Alapítvány mindazokhoz szól, akiknek ismerős az alábbi jelenet: egyik karodban ül a pici, melletted lohol a nagyobbik, folyton kérdezgetve, miközben a bevásárló lista elemeit próbálod beszerezni a karodon lógó szatyrot nem elejtve.

Az alapítványtól bárki kérhet segítséget, aki otthon nevel legalább egy iskolás kor alatti gyermeket; vagy többet, esetleg mentálisan sérült, mozgásában, érzékelésében korlátozott apróságot. A lényeg, hogy kérjük a segítséget. Tehát az első feladat: venni a bátorságot. Vállalni, hogy szükségünk van segítségre. Ez a legnehezebb rész. A többi gyerekjáték.

az-otthon-segitunk-alapitvany-vidam-onkentesei

Segítés helyben, örömmel

Az alapítvány III. kerületi bázisán beszélgetünk Süli Máriával, az óbudai területi vezetővel.

„A III. kerületben 2005-ben alakult a helyi alapítvány, ami egy nagyon jól működő csapat jól szervezett segítő hálózattal. Jó látni, ahogy az anyukák életének valamely területe a mi segítségünkkel lesz jobb, rendezettebb vagy kiegyensúlyozottabb. Csak jómagam eddig 13 kisgyermek szüleinek segíthettem”- meséli örömmel Mária.

Az Óbudai Otthon Segítünk Alapítvány kuratóriumának elnöke is régi önkéntes. „Ez a munka olyan, mint egy anyósképző. Ismerőseim csodálkozva kérdezik, hogy a segítés nem megterhelő-e a számomra. Ellenkezőleg: nagyon jó érzés, hogy szükség van rám. Sosem felejtem el, az egyik segített anyuka búcsúzásnál azt mondta, amikor annyi idős lesz, mint én, hozzám hasonló életet szeretne élni. Nekem ez felér egy kitüntetéssel” – teszi hozzá az elnök.

otthon-segitunk-alapitvany-onkentesei-jatszanak-a-gyermekekkel

Kik nyújtják a segítő kezet?

Az alapítvány önkéntesei teljesen hétköznapi emberek. Nagyrészük nő, főként nagymamakorúak, akik valamilyen okból nem tudják megélni az unokázás örömét, de szeretnék. Vannak ugyanakkor olyanok, akiknek az unokáik mellett van idejük, igényük arra, hogy fiatal családoknak segítsenek. Ám vannak fiatalabbak is, akik szeretik a gyerekeket, a segítségnyújtás élményét, illetve olyanok, akik hasonló helyzetben vannak, mint akin segíteni szeretnének: otthon töltik idejük nagy részét, és az elmagányosodás ellen küzdenek. Beszélgetni szeretnének, vagy éppen meghallgatni a másikat.

Az alapítvány az önkéntesekkel szemben szigorú feltételeket állít; a szülői gyermeknevelési tapasztalat fontos szempont, illetve a megfelelő mennyiségű szabadidő is lényeges: a jelentkező vállalja, hogy segítségét rendszeresen, heti egyszer, 2-4 órában mindig biztosítani tudja. Cserébe 10-12 hetes tanfolyamon csiszolják önismereti és szociális készségeit a segítő munkához.

otthon-segitunk-alapitvany-jatszo-gyermek

Zsák a foltját

Azt, hogy az alapítvány szolgáltatását igénybe vevőhöz pontosan melyik önkéntes kerül, a területi vezető dönti el az önkénteseivel egyeztetve. Először megkérdezik a jelentkező családot, mi hiányzik az életükből, milyen jellegű támaszt keresnek. Van, akinek főként a beszélgetés hiányzik, és a legkedvesebb szószátyárt kell elővenni, más főzési trükköket tanul, miközben régi, történelmi históriákkal traktálják egymást, és van, akinek a segítője éppúgy mérnök, mint ő. Vannak könyvmolyok és múzeumbúvárok – a lényeg, hogy mindkét fél elégedett legyen a másikkal.

Persze előfordul, hogy mégsem működik a „kémia”. Ilyenkor lehetőség van másik segítőt keresni. Az alapítványnál az emberek nyitottak és elfogadók. Mindent meg lehet beszélni, azt is, ha mégsem jó az időpont, azt is, ha éppen inkább aludna az anyuka, mert egész éjjel fent volt a kicsivel. A rendszeresség a kismamák érdeke, ritmust visz a hétbe, van kire/mire várni, készülni, megélni, és végre történik valami más is, mint a napi rutin.

YouTube előnézeti kép

A cikk készítésével egy időben érkezett a hír, hogy 2017. szeptember 16-án Lehőcz Mónika, a országos alapítvány igazgatója kapta a Három Királyfi, Három Királylány Alapítvány és az Eduvital által alapított Kopp-Skrabski díj fődíját egyéni kategóriában. Az indoklásban kiemelték: „a szolgálat kisgyermekes családok normatív krízishelyzeteinek kezelésében nyújt támaszt. Önkénteseik között vannak nagymamák, nagypapák, anyukák, munkát keresők és aktív dolgozók is. Generációs hidat építenek, erősítik a társadalmi szolidaritást, védőhálót. Azért küzdenek, hogy gyermekek érzelmi biztonságot adó otthonban nőjenek fel, és a kívánt gyermekek megszülethessenek.”

Életre szóló barátság? Egy új nagyi? Néhány átbeszélgetett óra kedves, nyitott emberekkel? – bármelyiket megtapasztalhatjuk, ha az alapítványhoz fordulunk.

Hladon Andrea

Kapcsolódó oldal: www.otthonsegitunk.hu
Facebook oldal: www.facebook.com/otthonsegitunk

Legutolsó szerkesztés: 2017-11-29