skanzen_kerti_szerszamok

A városi életforma sajátossága a sok-sok jármű, a tömeg, a zajok és fények bódító keveréke. A nagyvárosi ember megszokta már, hogy húsért, zöldségért és gyümölcsért boltba megy, és ha növényt akar látni, a betondzsungelből a legközelebbi parkba sétál. Elhagytuk a természetet, mégis vissza-visszavágyunk oda, és próbálunk valami zöldet csempészni lakóhelyünkre, életünkbe.

A magyar parasztság évszázadokon át növények termesztésével és állatok tartásával foglalkozott, életük szerves részét képezte a kert, a szántó, a gyümölcsös, a szőlős, és a hozzájuk kapcsolódó munkák. Feladatuk nem kevesebb volt, minthogy ellássák saját magukat és a hazai lakosságot élelmiszerrel. Ezenkívül a magyar mezőgazdaság arra is képes volt, hogy a hazai szükségletet meghaladó mértékű termelés esetén a feleslegeket a külpiacon értékesíthesse.

skanzen_elveszett_tudas

Elvesztett tudás?

Mára elképzelhetetlennek tűnhet az az életmód, melyet a magyar parasztság folytatott. Ők valóban együtt működtek a természettel. Nem kizsákmányolni akarták, uralmuk alá hajtani, hanem tudásuk legjavát felhasználva, hozzáértő módon együtt élni vele. Alkalmazkodtak a környezetükhöz, sok-sok év alatt felhalmozódott megfigyelések, tapasztalások alakították életüket. Minden évszak más és más munkát követelt tőlük, és ez a kötelezettség átszőtte a mindennapjaikat is. Állandó készenlétet, elhivatottságot jelentett a fölművelés, az állattartás.

Azonban ezek a felgyűlt tapasztalatok a feledés homályába merülnek. A 20. század második felétől kezdve elindult egy olyan folyamat, mely lassan túlnő az elkényelmesedett emberen. A modern technika átvette a szerepet életünkben, a városiasodás óriási méreteket öltött, ennek következtében a falvak elnéptelenedtek. Megszakadt a századokon át áramló gazdálkodással, kerti munkákkal kapcsolatos információk sora. Hová lesz így az ősi tudás?

skanzen_biokertben_termett_szolo

A kényelem ára

Bár manapság sokkal kényelmesebben élünk, hiszen nem nekünk kell megtermelnünk a mindennapi betevőt, szinte a szánkba teszik a falatot, ennek komoly ára van. Sokszor silány, agyonpermetezett növények, vagy sok ezer kilométert utazó élelmiszerek kerülnek az asztalunkra. Pedig az itthoni körülmények méltók arra, hogy hazait termesszünk és fogyasszunk. Kezdünk rádöbbenni, hogy az elavultnak hitt ősi tudás a javunkat szolgálná. A mai korhoz adaptálva azt a tudást, amivel eleink bírtak, egészségesebb, fenntarthatóbb világban élhetnénk.

skanzen_kozossegi_kert

Jó úton

Szerencsére az utóbbi években felerősödött az a tendencia, hogy a városban lakók – amellett, hogy igyekeznek vidéki hangulatot csempészni a nagyvárosba – keresik a fenntartható életforma felé vezető utat. Ilyen kezdeményezés például a közösségi kert-mozgalom, ahol elhagyatott területeket művelnek meg átlagemberek a város beleegyezésével. Ezeken a telkeken aztán fűszereket, növényeket, virágokat, gyümölcsöket termelnek. Ezek a kertek nem mellesleg közösségteremtő erővel is bírnak, és nevelő funkciót töltenek be.

A legkisebb panellakásban élők is gondozhatnak saját növényeket; fűszernövényeket, balkon paradicsomot nevelhetnek kis erkélyükön. Ezenkívül országszerte találunk öko- és biogazdaságokat, melyek nem használnak génmódosított növényeket, növényvédő szereket és műtrágyákat. Manapság sok városi egyenesen menekül a csendesebb, tisztább levegőjű vidék felé, ahol régi parasztházakat vásárolnak, és igyekeznek úgy felújítani, hogy az eredeti szerkezetet megtartják, és csak a mai higiéniai követelményeknek megfelelő változtatásokat végeznek el rajtuk.

Digimax A50 / KENOX Q2

Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!

Rengeteg jó példát találunk arra, hogyan mentsük át és kamatoztassuk őseink tudását. A kerti munkával járó fáradság gyümölcse pedig az a semmihez sem hasonlítható érzés, amikor beleharapunk a saját termesztésű, napérlelte paradicsomunkba. Mielőtt azonban eldöntjük, hogy lehetőségeink szerint melyik irányzathoz csatlakozunk, érdemes megfontolni néhány fenntarthatósági szempontot, nehogy akaratlanul is csalódjunk, vagy magunk és a környezet számára több kárt okozzunk, mint hasznot.

  • Önálló vidéki életet csak akkor válasszunk, ha munkánk és családunk mellett elegendő idő jut a ház és a kert fenntartására.
  • A munkahelytől való nagy távolság, a gépjármú költségei, annak szennyezése, az utazásra fordított idő, anyagilag és környezetterhelés szempontjából is mérlegelendő.
  • A választott terület talajminősége és szerkezete lehet, hogy csak néhány év alatt tehető alkalmassá a termelésre. A nagyvárosokban számolnunk kell azzal, hogy például a nehézfém koncentráció magas, és az itt termelt zöldség a táplálékláncba bejuttatja az emberi szervezetben akkumulálódó és a betegségek kockázatát növelő szennyezéseket.
  • Érdemes előzetesen tájékozódnunk, akad-e jó minőségű és elegendő víz a termesztéshez, megoldott-e a tárolása?
  • Ültessünk helyben honos tájfajtákat, cseréljünk a szomszédokkal a helyi adottságokhoz már alkalmazkodott bő termést biztosító magvakat.
  • Kerüljük a benzint, gázolajat fogyasztó gépek használatát. Figyelembe kell venni, hogy a közvetlen szomszédságból átterjedhet-e bármilyen negatív hatás (pl. növényvédőszer, invázív fajok, szennyvíz, levegőszennyezés).
YouTube előnézeti kép

Lehetne még sorolni a további szempontokat, de talán a mérlegeléshez az egyik fenntartható fejlődést szolgáló, legalkalmasabb tanács: Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!

Kalácska Nóra

Ha ez a cikk számodra érdekes volt és szeretnél további olyan hírekről értesülni, amikről talán máshol nem olvashatsz, akkor csatlakozz Te is a Magyar Termék Online Facebook oldalához.

Kapcsolódó oldal: www.skanzen.hu/oko
Facebook oldal: www.facebook.com/SKANZEN.HU

Legutolsó szerkesztés: 2016-04-13