Fotó: Vass Zoltán Értékmentő Alapítvány

Az építészet mint alkotó tevékenység számos tényező együttes hatásaként alakult ki és öltött különböző formákat Magyarország néprajzi tájegységeiben. Ebben a folyamatban a természet meghatározó szereppel bírt: a népi építészet szorosan kapcsolódik az adott terület földrajzi adottságaihoz. A föld pedig, mint építőanyag, mindenhol rendelkezésre állt.

A környezettudatos építészet elsősorban az épület és a környezet viszonyára koncentrál, feladata megfelelni a fenntartható fejlődés elveinek. Ehhez a megújuló energiaforrások használatán túl a környezetbarát építőanyagok és épületszerkezetek beépítése, a “szelíd technológiák” alkalmazása is hozzátartozik. Az elmúlt évszázadokban az emberiség ennek megfelelően építkezett, hiszen helyben előforduló, természetes anyagokat használt a házak, utak építéséhez. Így a hagyományos módon készült épületekből a karbantartás elmaradása esetén nem rom és szemét lett, hanem szinte nyom nélkül visszasimultak abba a természeti környezetbe, ahonnan kitermelték alapanyagaikat.

A népi építészetben évszázadokon keresztül a föld, a fa, valamint az egyéb növényi anyagok (nád, sás) előfordulása határozta meg a hazai népi építészet jellegét. Mindezek közül, kiemelhető a föld, amely eltérő minőségben, de minden területen rendelkezésre állt.

Egy népi építészeti technológia

A magyar népi építészet jellemző anyaga a vályog, mely a fenntartható építészet, így az ökofalvak egyik kedvelt alapanyaga. A vályogtégla használata több évezredes múltra vezethető vissza, hiszen már Mezopotámiában is használták. A technológia hazai tömeges elterjedése a 19. századra tehető; elsősorban a tégla drága és bonyolult előállítása miatt, annak pótlására használták.

A vályogtéglákat törekkel kevert, átdolgozott sárból készítették. Mivel ehhez sok vízre is szükség volt, ezért olyan helyen alakították ki a vályogvető gödröket, ahol a közelben vízforrás is volt. A vályogfal, a téglafalhoz hasonlóan, téglakötéssel épül. Ügyeltek arra, hogy az egymás fölé kerülő soroknál a fal hézagai ne essenek egybe; kötőanyagként híg sarat használtak, amit kőműveskanállal kentek a sorokra. Egy közepes házhoz, 10-12 ezer vályogtéglára volt szükség, a falak hosszát, ölben mérték: egy ölhöz – 1 öl = 1,8 méter – 1000 tégla kellett. A falazás során a nyílászárók helyét kihagyták, és különböző anyagokkal támasztották ki.

Építkezés vályogból napjainkban

Napjainkban a vályog újból nagy népszerűségnek örvend, és kezdik egyre többen felfedezni a benne lévő lehetőségeket. Ez az építőanyag szorpciós képességénél fogva természetes módszerekkel képes nedvességet felvenni, eltárolni, majd leadni. Amellett, hogy kedvezően egyensúlyozza ki a ház páratartalmát, jól szellőzik, valamint kiváló hang- és hőszigetelő.

De nemcsak az épületek falazatának elemeként használhatjuk az agyagot, hanem vakolatok készítéséhez is. Ezek a speciális vályogvakolatok többek között képesek a levegőben lévő káros anyagok és a kellemetlen szagok semlegesítésére, a finompor megkötésére; további előnye, hogy a levegő páratartalmának csökkenésével a vakolat gyorsan reagál és felszabadítja az eltárolt nedvességet. A vályogvakolatok felhasználhatóak belső terekben, kiváló épületbiológiai és ökológiai tulajdonságai kiválóan érvényesülnek lakóterekben, konyhákban, fürdőszobákban, télikertekben, élelmiszerek raktározási helyein, egészségügyi intézményekben, szállodákban, konferencia központokban.

szupervalyog-haz

A vályog 21. századi felhasználhatósága, a szupervályog

A szupervályog-technológia megalkotója Nader Khalili (1936-2008) felhőkarcoló-specialista, iráni építész. Szakmai életútja során, alkotta meg azt az építészeti módszert, mely ötvözi a tradicionális építészeti technológiákat és a legújabb módszereket. A szupervályog (vagy más néven földzsák technológia) a hagyományos vályogépítés hátrányait kiküszöbölve hozza vissza a környezetbarát és gazdaságos építési technológiának a létjogosultságát a modern otthonteremtés alternatívái közé. Az építészeti metódus legfontosabb alkotórésze a föld, amit különböző elemek egészítenek ki.

A szupervályog tulajdonképpen egy szuperhosszú vályog- vagy földhurka, egyfajta „instant” és hajlékony „falgenerátor”, amivel tetszőleges hosszúságú sorokat lehet formálni megszakítás nélkül. A földdel töltött zsákokból vagy tömlőkből egyenes vagy ívelt falak, boltozatok, kupolák is formálhatók. A sorokból kialakított szerkezet lehetővé teszi, hogy stabil és tartós, a környezeti katasztrófáknak (árvíz, szélvihar, földrengés, tűzvész) ellenálló, változatos építési formákat hozhassunk létre földből, egyszerű és környezettudatos módon.

A környezettudatos, organikus építkezés, így a szupervályog-technológia is, kihívást és egyben lehetőséget is jelent az építészek és az építtetők számára. A technológia magyarországi bevezetése jelenleg zajlik, amelyben komoly feladat hárul az építész-tervezőkre, statikusokra, kivitelezőkre, hiszen még ki kell dolgozni a hazai adaptációhoz szükséges szempontokat.

YouTube előnézeti kép

A vályogon túl

A vályogépítészeten túl, a fenntartható otthont tervezőknek érdemes tájékozódniuk a többi, öko-építészeti eljárásban is. A fából, gerendából, szalmabálából készült épületek, vagy a földházak is megfelelő alternatívák. Mindegyik esetben érdemes a telepítés szempontjainál a domborzatot, a megfelelő tájolást, a besugározottságot, az infrastrukturális igényeket, a kerttel való szerves kapcsolat lehetőségeit mérlegelni a fenntartható otthon kialakítása érdekében.

Aranyos Sándor

Ha ez a cikk számodra érdekes volt és szeretnél további olyan környezettudatos hírekről értesülni, amikről talán máshol nem olvashatsz, akkor csatlakozz Te is a Magyar Termék Online Facebook oldalához.

Kapcsolódó oldal: www.skanzen.hu/oko
Facebook oldal: www.facebook.com/SKANZEN.HU

Legutolsó szerkesztés: 2016-04-12