Fotó: Szentendrei Skanzen

A húsvét a keresztény egyház legnagyobb ünnepe, Jézus Krisztus feltámadásának örömnapja. Időpontját 325-ben a niceai zsinat szabályozta, és a tavaszi napéjegyenlőséget (március 21.) követő holdtölte utáni első vasárnapra állapította meg. Ennek következtében a húsvét mozgó ünnep, mely minden évben a március 22-e és április 25-e közötti időre esik. Húsvétkor ér véget a 40 napig tartó nagyböjt, a hústól való tartózkodás időszaka. Innen származik az ünnep magyar elnevezése is.

A húsvéti ünnepkör azt az időszakot jelenti, amely a húsvét ünnepére való felkészülési időt, valamint az ünnep folytatásának idejét is magába foglalja. Ez az időszak húsvétvasárnapot megelőző virágvasárnappal kezdődik, ezt követi nagyhét, húsvétvasárnap, húsvéthétfő és végül fehérvasárnappal zárul. Húsvét napjától a fehérvasárnapot megelőző szombatig tartó napokat húsvét hetének is nevezik. A húsvétot – az év ünnepei közül – a farsang előzi meg, majd pünkösd követi.

Fotó: Szentendrei Skanzen

Fotó: Szentendrei Skanzen

Szokások és finomságok

Húsvét vasárnapjához különféle, érdekes hagyományok kapcsolódtak. Egyes falvakban például tilos volt a seprés, mert úgy tartották, így elsepernék a locsolókat. Fontos szerepe volt a víznek, ugyanis szokás volt ilyenkor piros tojást tenni a mosdóvízbe, és abból mosakodni, hogy az egész család egészséges legyen. Ezen a napon jellegzetes ételeket ettek és esznek ma is országszerte. A húsvéti étrend: sonka, tojás, kocsonya, kalács, amihez bor és pálinka dukál. Húsvétvasárnapra virradóra történt továbbá a határjárás, amikor a közösség fiatalabb tagjaival – rituális keretek között – megismertették a település határát, hogy pontosan tudják, hova tartoznak, meddig tart a szülőföldjük.

Fotó: Szentendrei Skanzen

Fotó: Szentendrei Skanzen

„Egészségére váljon, haja nagyra nőjön!”

A víz tisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit az alapja a húsvéti locsolásnak. A lányokat régen azonban gyakran erőszakkal húzták oda a kúthoz vagy a vályúhoz, és vödörszám hordták rájuk a hideg vizet, ezért ezt a napot stílusosan vízbevető vagy vízbehányó hétfőnek is nevezték. A húsvéti locsolásnak helyileg kialakított, egyedi, hagyományos formái voltak. A locsolóversek övezte szagos vízzel, majd kölnivel való locsolás sokkal fiatalabb szokásnak számít. Húsvétkedd viszont régen is és most is a visszalocsolás ideje volt, amikor a leányok revansot vehettek eláztatott ruháikért.

A szokás vizes mivoltáról a következő, 1988-ban gyűjtött locsolóvers is tanúskodik:

„Húsvét másodnapján
Mi jutott eszembe,
Üveg rózsavizet
Vettem a kezembe.
Elindultam vele
Piros tojást szedni.
Adjatok hát lányok,
Ha nem sajnáljátok,
Nagyon megbánjátok,
Licskes, lucskos lesz
Az ünneplő ruhátok.”

Fotó: Szentendrei Skanzen

Fotó: Szentendrei Skanzen

Mit kap a locsoló?

A locsolás jutalma – napjainkhoz hasonlóan – országszerte az étellel-itallal kínálás volt, ám régebben ezenfelül nem csokitojás, hanem piros vagy hímes tojás is járt a legényeknek. A bolti festékek elterjedése előtt leggyakrabban hagymalevéllel festettek, majd viaszolással vagy karcolással hímezték ki az ajándékba szánt tojásokat. A tojásdíszítésnek rengeteg különféle táji, területi módja alakult ki, és ezek mindegyike rendkívül gazdag mintakinccsel rendelkezik. A díszítőmotívumok lehetnek kerámia- és hímzésminta utánzatai, geometrikus díszek, sőt életképek, feliratok is. A locsolóversekhez és kölnikhez hasonlóan az ajándékot hozó húsvéti nyúl képzete is újkeletű hagyomány, amely nagy valószínűséggel német nyelvterületről terjedt el a városi polgárság, majd a falusi lakosság körében.

Kalina Veronika

Ha ez a cikk számodra érdekes volt és szeretnél további magyar népszokásokról értesülni, amikről talán máshol nem olvashatsz, akkor csatlakozz Te is a Magyar Termék Online Facebook oldalához.

Kapcsolódó oldal: www.skanzen.hu
Facebook oldal: www.facebook.com/SKANZEN.HU

Legutolsó szerkesztés: 2017-03-16