asszonyok-nepviseletben

Egy-egy öltözetet a külső szemlélő leginkább a sajátjától való különbözőségek miatt vesz észre. Így van ez például akkor is, amikor egy kalocsai mintával hímzett farmernadrágot pillantunk meg a budapesti, városi tömegben.

Hirtelen nem tudjuk, hogy tetszik-e, illik-e ide vagy sem? Hiszen a köztudatban a paraszti társadalomhoz kapcsolódó, népviseleti vagy ilyen eredetű ruhadarabok a megváltozott társadalomhoz viszonyítva idejét múlttá váltak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy valóban korszerűtlenek lennének, hiszen a gazdag magyar kultúra és hagyomány a divat segítségével modern, mai nyelvre fordítható.

A népi motívumok viselete mindig is jelzésértékű volt, az általuk hordozott üzenet nem más, mint a hagyományokhoz való ragaszkodás, a kultúra értékrendjéhez igazodás, a közösséghez való tartozás.

asszony-otthonkaban

Mit visel a nép?

A népviseletet, azaz hivatalosan az elmúlt századok magyar falusi köznépének öltözködését, többféle módon is szemlélhetjük. Legjellemzőbb vonása talán, hogy a napjainkban divatos, tetszőleges vagy személyes ízlés szerint megválasztott öltözetekkel szemben az egy-egy falura vagy falucsoportra jellemző viselet, a közös szabályok szerinti öltözködésre szolgáltat kiváló példát. Az öltözet ebben az esetben nem csak egyszerű, a testnek védelmet és takarást adó ruhadarabként szolgált, hanem összetett szimbólumrendszerként is működött, melynek segítségével az adott közösség számára jelezte például viselőjének életkorát vagy társadalmi helyzetét.

A falusi közösségek népviselete és a magyar társadalom többi rétegének öltözködése azonban nem választható el élesen egymástól. A népviseletek szorosan kapcsolódnak a magyar öltözködés össztársadalmi folyamatába, más magyar társadalmi rétegek öltözködésével kölcsönhatásban alakultak ki, és hatottak egymásra (különösen igaz ez a paraszti viseletek színes, ünneplő változataira). Ezért például a 19-20. századi népviseleteknek az egész országban vannak közös vonásai, és olyan elemei, melyek az úri öltözetekbe is beépültek.

asszony-hagyomanyos-nepviletben

Vidéken manapság sem ritka, hogy ünnepi alkalmakra 3-4 generációt kiszolgált ruhákat öltenek magukra a lányok, asszonyok. Alaposan megbecsülik az akár hosszú hónapokon át otthon szőtt lenvásznat, és az arra varrott gazdag hímzéseket. Boldogan öltik magukra az ángyi, a nagyi díszruháját, és nem csak testük, hanem lelkük is viseli a hagyományt. Ez a fajta szerves kultúra rendkívül jó példázat a fenntartható fejlődés szempontjából. Hiszen a helyi és természetes anyaghasználat, a gondos bánásmód, a ruházatok „életciklus folyamata”, bölcs használata, és a kulturális gyökerek életben tartása mind olyan elem, melyre rohanó világunkban jobban oda kell figyelnünk. Hiszen az erőforrás pazarló, dobd el és vegyél újat szemlélet eredménye, hogy a következő nemzedékek életfeltételei is korlátozódnak.

Fotó: Design Terminál

Fotó: Design Terminál

A hazai öltözködési „módi”

A 19. század második felében a ruhatár létrehozásának kétféle modellje is jellemző volt a magyar paraszttársadalomban. A gazdálkodó parasztember pénzét nem ruhára, hanem elsősorban földszerzésre fordította, ezért a gazda és cselédei hétköznapokon hasonló ruhákat is viselhettek, ezzel ellentétben azonban a gazda leányainak öltözete értékben megközelíthette az úri hölgyekét. A cselédeknek viszont nem volt érdemes kis bérüket földvásárlásra gyűjteni, ezért azt inkább ruhára költötték, a használt vagy az olcsó konfekcióruhák vásárlói lettek és büszkék voltak arra, ha előbb rendelkeztek városiasnak tartott ruhadarabokkal, mint a falusi gazdák. Ez utóbbi, „fogyasztói” modell tette lehetővé, hogy a ruhákat viselők, ha gyengébb minőségű öltözeteikben is, de lépést tartsanak a divattal, míg az első, a kelengyét gyűjtő paraszti modell számára az új divat követése sem gazdasági, sem erkölcsi értelemben nem volt megengedhető. Szégyen volt az el nem viselt, jó minőségű ünneplő vagy egyéb ruhát köznapi, vagy munkaruhává tenni.

Fotó: Design Terminál

Fotó: Design Terminál

Gondold újra – Gombold újra!

Az előzőekben említettek furcsa fordulatot vettek, hiszen napjainkban azok a dolgok kezdenek divatossá válni, amik a korábban „elavultnak”, „réginek” tartott paraszti kultúrából származnak, onnan eredeztethetők – egyre inkább kezdjük újra felfedezni az elődeink által képviselt értékeket. Nincs ez másként az öltözködésben sem. Csak egyetlen példa a Gombold újra! pályázat, valamint a hozzá kapcsolódó bemutatók és kiállítások, melyek során 2011 óta számos hazai tervező munkáját ismerhette meg a nagyközönség. A pályázat első két évében a magyar öltözködési hagyományok felelevenítését tűzte ki célul, 2013-ban pedig már nemzetközi szintre lépett. A cél annak bemutatása, és tudatosítása volt, hogy „Magyarországnak az öltözködési kultúra terén nem csupán gazdag hagyományai vannak, hanem pezsgő jelene és ígéretes jövője is.”

Fotó: Design Terminál

Fotó: Design Terminál

A hagyományos motívumok újramegjelenésének örökítő szerepe is van, viseletükkel a tradíciókhoz és ezzel együtt a környezetünkhöz való viszonyunkat nyilvánítjuk ki. Remélhetőleg a népviselet motívumai mellett a népi kultúra gondolkodása is elterjed, és „divattá válik”, így például a helyi és természetes anyagok használata, a gondos bánásmód és a takarékos hozzáállás. Hiszen a múlt értékeinek megőrzésével, a környezetünk és a minket körülvevő használati tárgyak megbecsülésével nem csak jelenünkért, de jövőnkért is sokat teszünk.

Kalina Vera

Ha ez a cikk számodra érdekes volt és szeretnél további magyar hagyományokról értesülni, amikről talán máshol nem olvashatsz, akkor csatlakozz Te is a Magyar Termék Online Facebook oldalához.

Kapcsolódó oldal: www.skanzen.hu/oko
Facebook oldal: www.facebook.com/SKANZEN.HU

Legutolsó szerkesztés: 2016-12-29