jatekok_hulladekokbol_is_keszulhetnek_a_szentendrei_skanzenben

A régi idők szórakozási lehetőségei között – a dalokon, táncokon, meséken túl – jelentős szerep jutott a játékoknak. Ám nem csak a kisgyermekeknek, hanem a fiúknak, lányoknak, felnőtteknek és közösségeknek is saját játékkínálatuk volt.

Játszani mindenki szeret ma is, viszont kitalálni azt, hogy éppen mit is szeretnénk játszani, általában már nehezebb feladat. A gyermekjátékok fő forrásai, ugyanúgy, mint régen, napjainkban is főként a szülők, nagyszülők, idősebb testvérek és rokonok viselkedésmintái, valamint az őket és a gyerekeket is körülvevő természeti környezet. A játék lényege ugyanis a felnőtt életre való felkészülés, a barátkozás, a vetélkedés, a közösségi érzés, a morális és esztétikai érzék fejlesztése. Ezért utánozza és alkotja újra a rendelkezésére álló anyagokból a gyermek az őt körülvevő világot.

Az üzletek polcainak hatalmas kínálata manapság nem állítja könnyű választás elé sem a szülőket, sem pénztárcájukat. Mielőtt az ipari tömegtermékek még nem árasztották el a boltokat, a gyermekek, a szülők és nagyszülők nagy örömmel készítették el a kisebbek és nagyobbak által is használt alkalmatosságokat. Máig igaz, hogy a gyermekek számára azok a dolgok a legkedvesebbek, amiket saját maguk csinálhatnak. Sokaknak mégis eszébe sem jut, hogy mennyire egyszerűen lehetne otthon is játékokat készíteni.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Fából vaskarika

A gyermeki kreativitás régen sem ismert határokat. Legkedvesebb játékszereit a gyermek maga állította elő, megszerezte és megmunkálta a szükséges anyagokat, megtervezte és elkészítette, azt, amire vágyott. Megfigyelte az őt körülvevő világot, a falut, a családot és ezen belül a tárgyakat, szokásokat, élőlényeket, foglalkozási műveleteket és játékai egy részében ezeket utánozta. Leginkább a fiúk fogtak kicsi, drótból hajlított kocsijuk elé csontcsikót, vagy készítettek kukoricacsutkából ökrös szánkót, szekeret. Cérnagurigából lovat, kutyát; burgonyából, gesztenyéből malacot;  sárból, tollból, agyagból egyéb állatfigurákat alkottak, míg a lányok kukoricacsuhé babáikkal játszottak. Házak, bútorok, edények, de ékszerek, nyak- és fejékek is készülhettek csigából, gyermekláncfűből, falevelekből és egyéb termésekből. Bár a csuhébabák, gesztenye figurák és krumplinyomdák kora egyesek számára úgy tűnik, hogy leáldozóban van, nem lenne szabad megfeledkeznünk arról, mennyi ötletet meríthetünk régi idők játékaiból.

labirintus_tarsasjatek_skanzen

Sokirányú hasznosságuk miatt az igencsak gazdag magyar játékhagyományból fontos lenne minél többet aktívan használni. Hangoskodni, „zenélni”, például minden gyerek szeret. Készíthetünk velük levélsípot, búzafütyülőt, drungattyút, fűzfa sípot vagy kukorica muzsikát. A közösen készített bodzapuska, a csúzli, a parittya, a sárkányeregetés ma is lázba hozza például nem csak a fiúkat. Szalmaszállal egészen más szappanbuborékot fújni, mint a kínai alkalmatosságokkal. A deszkából készült kiskocsi, a fakutyázás, a csülközés, vagy a süttülü, ha ismeretükhöz hozzásegíti valaki a fiatalokat, életre szóló emlékké válhatnak…

orias_csuzli_a_skanzenben

Nem minden szemét, még ha annak is látszik

A régi paraszti kultúrában szinte semmit sem dobtak ki a családok, mindent újrahasznosítottak, amit csak lehetett. Fogyasztási szokásunkat érdemes manapság is úgy alakítani, hogy a háztartásban minimalizáljuk a keletkező hulladékot. Ám a szemétbe kerülő, vagy olyan maradék anyagokból, amelyekről úgy gondoljuk, már nem használhatók semmire – jobb híján – játék is készíthető. Gyufásdobozokból bababútort, kirakót; WC-papír gurigából tolltartót, távcsövet, vagy hörcsögnek való útvesztőt; szalmaszálból, tésztából nyakláncot, karkötőt; törött üvegből, cserepekből, kerámiából mozaikot; újságokból papírmasé álarcot; páratlan zoknikból és rongyokból babát, vagy ékszereket is készíthetünk, miközben értékes időt töltünk együtt gyermekünkkel.

A környezettudatosság gyermekkorban nagyon könnyen elsajátítható, viszont amit például a játékok segítségével, az ember gyermekkorában nem tanult meg, azon felnőttként már nagyon nehezen változtat. Apró és tudatos otthoni változtatásokkal, fenntartható viselkedésminták gyakorlásával, amik szinte nem kerülnek semmibe, mi is megtaníthatjuk gyermekünket arra, hogyan törekedhet a fenntarthatóbb életmódra.

jatekok_a_szentendrei_skanzenben

Az „ölbéli színház” varázsló ereje

A mozgásos, párválasztó, szellemi játékok mellett életre meghatározó volt a mondókák és kiszámolók világa. A nagymamák és édesanyák a csemetéket rendszeresen ölükbe vették és a magyar nyelv lüktető teljességének segítségével ingergazdag, több érzékszervet, egyben tudást is fejlesztő „pedagógiai tevékenységet” végeztek. A növényekről, az állatokról, csillagokról, a természet körforgásáról szóló, rigmusokba ágyazott népi bölcsesség egy életre megadta azt a holisztikus szemléletet, amely a hosszú távú, közösséggel és természettel harmóniában együttműködő, ma úgy mondjuk fenntartható életvitel ismereteinek alapja.

Napjainkban is érdemes az egy-két mondatos játékokat, rövid dallamokat, felelgetős mondókákat elsajátítani, hiszen „ölbe-színházunkkal” pillanatokon belül elvarázsolhatjuk a gyermekeket.

hulladekbol_keszult_babok_skanzen

Ötletekért pedig nem kell messzire mennünk, hiszen rengeteg hasznos tippre lelhetünk az interneten barangolva, vagy ellátogathatunk a Szentendrei Skanzen játszóházába, ahol nem csak tippekkel gazdagodhatunk, de hétköznapi szemétből praktikus használati tárgyakat, ékszereket és játékokat is készíthetünk. Mindeközben a legfontosabb, hogy ezekre az alkalmakra szülőként, pedagógusként magunk is ráhangolódjunk, valóban, mi is „ott legyünk” és közösen készítsünk játékokat, melyekkel majd otthon is közösen játszhatunk.

Kalina Vera

Ha ez a cikk számodra érdekes volt és szeretnél további házi praktikákról értesülni, amikről talán máshol nem olvashatsz, akkor csatlakozz Te is a Magyar Termék Online Facebook oldalához.

Kapcsolódó oldal: www.skanzen.hu/oko
Facebook oldal: www.facebook.com/SKANZEN.HU

Legutolsó szerkesztés: 2017-02-26